Ritka az a játék, ahol az apa a fiával együtt felhőtlenül szórakozhat. Egyrészt azért, mert az apukák nehezebben kapcsolódnak be a mókába, másrészt pedig a különböző gondolkodások ritkán találkoznak egymással. A LEGO város mindkettőjükben olyan húrokat pendít meg, amelyek ugyanarra a dalra szólnak.

Az építés, alkotás öröme az évek múlásával nem kopik ki az emberből. Így, amikor a gyermeke kéri, hogy segítsen megépíteni a LEGO várost, akkor senki nem tud nemet mondani. A LEGO város megépítése szinte sohasem direkt elhatározásból nő ki, hanem egy-két elem megvásárlása után, az élmény annyira magával ragadja a játékosokat, hogy újabb és újabb darabokat akarnak szerezni a gyűjteményük bővítéséhez. Mint egy igazi várost, ezt sem lehet „befejezettnek” tekinteni szinte soha. Mindig van valami, ami még hiányzik, ami még kellene, vagy még valami, amivel jobban mutat majd. A LEGO város benépesítéséhez pedig olyan figurák illenek, amelyek kifejezik az egyes területek lényegét. Vagyis a vonatállomás megalkotásához a vonatállomáson dolgozók egyenruhájába öltöztetett mini figurák szükségesek. Minél több elemmel bővítik a gyűjteményt, a játék annál komplexebb és színesebb lesz, hiszen a LEGO város megtelik élettel.

A közös építés élményét pedig senki sem tudja elfelejteni. Egy apa szemében a legszebb az, amikor a kisfia csillogó szemmel meséli, hogy „emlékszel, amikor ezt építettük, akkor kifelejtettük az ablakokat”. Ezek az élmények hosszú időn keresztül elkísérik majd. A LEGO város így nemcsak a mozgás és a sokszínűség miatt kel életre, hanem a bennük lakozó apró emlékek miatt is.